Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan alakítja a gyermekek figyelmi és társas készségeit a digitális eszközhasználat, illetve néhány példán keresztül, kutatási eredményekkel alátámasztva azt, hogy a hagyományos, illetve digitális/ elektronikus játékoknak milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek. Végül tanácsokat adunk arra, hogyan érdemes kísérnünk gyermekünk fejlődését a digitális világban.
Hogyan figyelnek a kütyüző ovisok?
A tipikusan fejlődő emberek általában először a teljes alakot, az egész képet szokták megfigyelni, és csak ezután veszik szemügyre a részleteket. Felmerül a kérdés, hogy vajon a sok kütyüzés ezt megváltoztathatja-e már gyerekkorban, hiszen a hagyományos játékokhoz képest a digitális eszközök más képi ingerlést nyújtanak.
Az ELTE Alfa Generáció Labor kutatói (Konok és mukatársai, 2021) arra voltak kíváncsiak, hogy vajon másfajta figyelmi feldolgozást mutatnak-e a mobilt használó és nem használó, 4,5-6 év közötti gyerekek (20-20 fő). A mobilozó csoportba azok az ovisok kerültek, akik legalább egy éve napi 15 percet mobilozással töltenek, míg a nem mobilozó csoport tagjai egy-egy alkalmat leszámítva nem használtak még ilyen eszközt életükben.
A játékos vizsgálat során kiderült, hogy a mobilt használó gyermekek először a részletekre összpontosítanak, és csak ezt követően figyelik meg a teljes egészet. Ennek a hátterében többek között az állhat, hogy az okoseszközökön általában görgetni, lapozni kell, hogy belássuk a teljes képet, ez pedig a részletközpontú figyelemre tréningezhet minket.
Hogyan bújnak mások cipőjébe az okoseszközt használó gyerekek?
Az előbb bemutatott kutatásban erre a kérdésre is keresték a választ a pszichológusok. A perspektívaváltás képessége, mások nézőpontjának megértése már gyermekkorban elengedhetetlen ahhoz, hogy a társas kapcsolatainkat megfelelően tudjuk kezelni. A kutatócsoport azt az eredményt kapta, hogy a mobilozó gyermekeknek nehezebben megy a nézőpontváltás, mint a nem mobilozó kortársaiknak.
Feltételezhető, hogy ez azért van, mert a kütyüzés elveszi az időt a társas tevékenységektől, és az olyan játékoktól, mint a szimbolikus vagy szerepjáték, amely segíti a perspektívaváltás képességének megfelelő fejlődését. Persze, az is lehet, hogy a gyengébb társas (pl. nézőpont átvételi) készséggel rendelkező gyerekek eleve hajlamosabbak magányos tevékenységekkel, például mobilozással/tabletezéssel tölteni az idejüket. Vagyis nem tudjuk, hogy mi az ok, és mi az okozat, feltehetőleg mindkét irányú összefüggés fennáll.
Közös időtöltés a digitális térben?
Szülőként mikor és hogyan adjunk teret a digitális és elektronikus eszközöknek, ha azok úgyis életünk szerves részét képezik? A gyermekek gondolkodási képességeit például kifejezetten fejleszti a közös meseolvasás, és a szülő-gyermek kapcsolatot is erősíti. A legújabb kutatások alapján azonban elmondható, hogy nem mindegy, miből olvasunk.
Kimutatták, hogy a táblagépről felolvasott mese közben kevesebbet kommunikáltak egymással a gyerekek és szüleik, míg a hagyományos mesekönyv olvasása során jobban kapcsolódtak egymáshoz. Egy másik kutatás alapján pedig az állapítható meg, hogy a vizsgálatban részt vevő szülők kevesebbet kommentálták az elektronikus mesét a hagyományos mesével szemben, azonban a gyerekek többet kommunikáltak az elektronikus mese hallgatása során. És hogy mi a helyzet a meseolvasás vagy mesenézés kérdéskörével?
Talán az előző eredmények alapján az Olvasó is sejti már, hogy a közös mesenézés során a szülők jóval kevesebbet beszélnek a gyermekeikhez, mint meseolvasás közben, amikor pedig gazdagabb, komplexebb nyelvhasználatot mutatnak. Ezen eredmények fényében szülőként érdemes lehet a már jól megszokott, hagyományos papíralapú könyveknél maradnunk az esti meseolvasás során!
Nézzék vagy nyomkodják?
Noha a képernyő előtt passzívan eltöltött idő, például a tévé, DVD, videók nézése negatívan befolyásolja a gyerekek társas képességeit, így például az együttműködést, a társas problémamentes kooperációt, addig bizonyos aktív digitális helyzetek fejleszthetik a problémamegoldást, ezáltal akár az iskolai teljesítmény javulását is elősegíthetik. A többjátékos videójátékok lehetőséget biztosítanak a kooperációs készség fejlesztésére, ha pedig stratégiai jellegű, tervezést, előrelátást igénylő játékkal játszanak a fiatalok, akkor a digitális környezet ellenére javulnak a problémamegoldó képességeik.
Hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
A gyerekek fizikai, lelki, szellemi és társas fejlődését rengeteg tényező befolyásolja. Például minél több időt tölt a gyermek a szabadban, annál jobban tudja kifejezni magát, illetve együttműködni másokkal, míg a passzív tévézéssel épp az ellenkezőjét érhetjük el. Azonban szót ejtettünk olyan esetekről is, amikor a digitális környezet fejleszthette a társas készségeket. A digitális eszközök, ha tudatosan használjuk őket, kellemes és hasznos kikapcsolódási lehetőséget is nyújthatnak a kicsiknek és nagyoknak, vagy akár az egész családnak.
Cikkünk zárásaként arra bátorítjuk az Olvasót, hogy próbálja meg a következő, ártalomcsökkentő irányelveket alkalmazni.
- Biztosíts elegendő időt gyermekednek az alvásra, mozgásra, szabadtéri tevékenységekre!
- 2 éves kor előtt lehetőleg egyáltalán ne, de afölött is maximum napi 2 órát töltsön a gyermek a képernyő előtt!
- Válassz fejlesztő, és aktív bevonódást igénylő tartalmat passzív mesenézés helyett!
- Játsszatok együtt, lehetőleg stratégiai játékot, és közösen vegyetek részt a tevékenységben, beszéljétek meg a látottakat!
- A gyermekednek a korához illő mesét és játékot válassz!
- Lefekvés előtt (például 6 óra után) ne nézzen képernyőt a gyermek!